Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emily: 1.rész

2010.12.27

 1. rész

 

Reggel van… a vekkerem eszméletlen zajjal csörög. Jaj hagyd már aba!!- kívánom mikor eljut az eszemig hogy a testvérem Lilian a tükör előtt ül és összeköti a haját…mert megy fürdeni.

-          Nyipuo! –szólt hozzám a mi nyelvünkön. Ez annyit jelent hogy add ide, kapcsold ki, ne vedd el.

-          Ekrilkiee…- szóltam vissza majd lekapcsoltam a vekkert.

-          Kenye tabadu! –kérte a telefonját.

-          Oké oké. –mondtam majd odahajítottam nek a telefont.

-          Elmentem fürdeni! –jelentette ki amjd bevonult a közös fürdőnkbe… sok minden változott mióta eljöttünk Berlinből. Londonba költöztünk és elkezdtük a gímit… és megszakadt a kapcsolatunk a fiú ikerpárral akikkel mindig együtt lógtunk a suliban. Mi voltunk a félelmetes négyes… nem tudom miért. J szóval most itt vagyunk Londonban 17 évesek vagyunk és még mindig ugyanolyan ruhákat hordunk Lilly-vel mint azelőtt de mostmár töbnyire mi varrjuk őket. Reggeli után behuppantunk a kocsiba és elhatottunk az iskolához…

-          New Future? –kérdeztem Lillytől.

-          Mértl. Szerintem tök jó. –jelentette ki.

-          Da tubro. –válaszoltam neki, ami annyit jelent te tudod.

-          Na gyere. –mondta majd kézen ragadott. Ő a nagyobb 5 egyész percel es ezzel mindig vissza él… :@  de nem baj. Beléptünk a suliba. Olyan volt mint minden gimnázium… szekrények… székek osztálytermek. Az egyik srácon megakad a szemem… és az ikrén pedig Lillynek. Aztán összefutunk velük ebédnél. Vayis ők a mi asztalunkhoz ülnek. Süt róluk hogy ikrek.

-          Emzisám… -súgom Lillynek.

-          Mi? –kérdeznek vissza a srácok egyszerre.

-          Emzisám annyit jelent ikrek. –mondja Lilly.

-          Király. Nektek is van egy nyelvetek? –kérdezi vissza a fekete hajú.

-          Van. –mondom majd felállok. – Lilly le kell lépnem órám lesz. Jó étvágyat! J -mondom mosolyogva és elsétálok. Épp beesek kémia órára és hol az egyetlen hely??? A fekete hajú srác mellet… így hát leülök mellé. A tnaár besétál és egész órán arról papol mit kell hozni következő órár és milyen kísérleteket fogunk elvégezni… de nem tudok odafigyelni. Egész órán a fekete srácot nézem… aztán mikor kicsengetnek felállok és a szekrényemhez sétálok. Örömmel fogom fel hogy az ő szekrénye az enyém mellett van. Lilly és Tom – mint megtudtam- eldöntötték hogy ők kimennek a tóhoz a parkba.

-          Megyünk mi is! –jelentettük ki egyszere.

-          Tudod nagyon hasonlítasz valakire. Régen nagyon fontos volt nekem de nem mondtam el neki… gyáva voltam… -és elmesélte az egész sztorit töviről hegyire…

-          Szia Bill! J -mosolyogtam.

-          Jézusom! Emily te vagy az???? –kérdezte.

-          Igen.

-          Most leégtem? –kérdete

-          Igen egy kicsit de mentségedre szolgáljon nekem is fontos vagy. Holnap jöhetünk együtt suliba? –kérdeztem

-          Persze.

-          Szerinted hol vannak?

-          Ahogy Tomot ismerem az első bokorban lesznek. –vigyorgott.

-          Osztom. Lilly azóta áradozik Tomról mióta eljöttünk Magdeburgból…

-          Nem ezt csinálta Tom??? Jajj annyira hiányzik Lilly mindjárt meghaolk… öngyi leszek és felvágom magam… - imitálta a bátyját Bill.

-          De vicces. Na gyere keressük meg őket.

-          Nem kell nagyon. Ott vannak! –mutatott a tó közepére.

-          Úristen. LILLY NE UGORJ BELE!!! NAGYON HIDEG!!!- üvöltöttem.

-          NYUGI HÚGI NEM UGROK! –üvöltött vissza. Nem sokkal később már Billék kertjében ökörködtünk. Nem mondtuk anyuéknak mikor megyünk szóval addig maradhatunk ameddig akarunk.

-          Nem kéne hazamenned? –kérdezte Bill mikor  már fent voltunk a szobájában és a karjaiban feküdtem.

-          Akarod hogy haza menjek? –kérdeztem a nyakláncával játszva.

-          Nem. Persze hogy nem. De a süleid?

-          Lerendezve! –mondtam majd elküldtem apunak az smst hogy reggel megmagyarázom.

-          Király. –mondta. Eszméletlen sokat beszélgettünk. Mesélt a bandáról… nem is tudtam hogy híresek lettek. Énekelt nekem…és kb. 1 körül elnyomott az álom. Reggel pedig arra ébredek hogy Lilly hangját hallom a másik szobából…

-          Nagyon remélem nem azt csinálják. –mondom majd felülök.

-          De hogy is nem…- felelte Bill.

-          És mióta?

-          40 perce. –mondta miután megnézte az órát.

-          Király. –mondtam majd visszadőltem az ágyába. –éhes vagyok.

-          Én is. Nagyon remélem hogy becsukták az ajtót. –mondta majd felhúzott az ágyról és kézen fogva lementünk a konyhába.

-          Szia Simone! J - mosolyogtam rá az ikrek mamájára.

-          Szia Lilly. Nem bocs Emily. Fáradt vagyok! –majd ásít egy nagyot. – Elmentem! –jelentette ki majd csak egy ajtó záródást hallottunk.

-          És mit csinálunk ma? –kérdeztem miközben leültem vele szembe egy nagy pohár kakaóval és úgy 40 palacsintával…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.